Szent Imre-templom

Pusztaszabolcson a vasúti pályaudvar fejlődésével, a MÁV-lakótelep kialakításával egyre nagyobb igény jelentkezett a rendszeres lelkipásztori ellátásra, ezért Zichy Lívia Klára adonyi grófnő földet adományozott a plébániának. A templom terveit 1935. december 1-jén mutatta be vitéz Irsy László budapesti építész tanár. A templom hossza 35 m, szélessége 13,5 m, belső magassága 12 m, a tornyok magassága kereszttel együtt 42 m. A 4 harangot (672 kg-os Szent Imre, 408 kg-os Szent István, 186 kg-os Szent László és 67 kg-os Árpád-házi boldog Margit harang) 1938. március 11-én szentelte meg a helyi lelkész. A háború miatti bizonytalan helyzet, valamint az építőmesterekkel folytatott finanszírozási és jogi viták miatt az építkezés elhúzódott, így a templom felszentelésére, csak 1942. november 5-én, Szent Imre ünnepén kerülhetett sor. Az oltárt Nordio Nazareno olasz kőfaragó mester műhelye készítette; az oltárképet pedig Konrád Ignácz budapesti művész festette. A templomban található Magyarország legnagyobb, legrégebbi és legteljesebb állapotban megőrződött kétmanuálos barokk nagyorgonája. A hangszer építője és pontos építési ideje nem ismert, de az orgona feltételezhetően 1700 körül, de mindenképpen 1739 előtt készült, amikor már az esztergomi ferences Szent Anna templomban állt. 1941-ben a ferencesek új orgona építését határozták el, és a régit 3000 pengőért újsághirdetés útján Pusztaszabolcsra adták el. Az ötvenes évek végén már igen rossz állapotban volt az orgona, amelyet csak. 2002. kezdtek restaurálni. A hangszer most ismét eredeti szépségében pompázik.